Kirándulásunkat 2019.06.03-án kezdtük, hajnalban indultunk Bakonycsernyéről. Zámolyon felvettük a velünk utazó zámolyi hetedikeseket és kísérő tanárukat, Gyula bácsit, majd Erdély felé vettük az irányt.
Egész napos utazásunkat kisebb megállókkal szakítottuk csak meg: Nagyváradon a székesegyházat, a belvárost és Szent László királyunk szobrát tekintettük meg, felelevenítettük az életéről tanultakat. Itt csatlakozott hozzánk honismereti vezetőnk Orbán László, akit humora, érdekes előadásmódja miatt hamar szívébe zárt a csapat. este 8 körül érkeztünk meg szállásunkra, Szentegyházára, ahol finom vacsorával vártak bennünket.
A 2. napot a Sóvidéken töltöttük. Körbe-sétáltuk a csodálatos Medve-tavat Szovátán, majd felkerestük a parajdi sóbányát, ahol a bánya és a sóbányászat történetével, a sókitermelés eszközeivel ismerkedtünk meg. 80-100 m mélybe ereszkedtünk le, egy hatalmas sótömb mélyébe, ahol kápolna, játszótér, múzeum, sőt még kilátó is található. Ezt követően a Sószorosban túráztunk, ahol a só külszíni előfordulási formáit figyelhettük meg – és a nem sokkal előttünk járó medve tappancsainak nyomait… Korondon a kirakodóvásárban sétáltunk, és meglátogattuk egy sóvágó mester műhelyét is. Este a szálláson zenés népzenei foglalkozáson vettünk részt a helyi gyerekekkel közösen, Haáz Sándor tanár úr vezetésével, majd jót játszottunk a helyi tájház csűrjében létrehozott kalandparkban.
3. napunkon a Madarasi-Hargita tetejére túráztunk az Ivó-völgyön keresztül, sajnos ködös, borongós idő volt a hegytetőn, így a panorámából nem sokat láthattunk. a székelyek szent hegyét, a Hargita tetejét kopjafák, nemzeti színű szalagok, a zarándokok által ácsolt keresztek díszítik, ahol mi is elhelyeztük a megemlékezés szalagját. Délután Székelyudvarhely belvárosában sétáltunk, ahol a szoborparkot, a református templomot, és a városházát tekintettük meg.
4. napunkat egy hosszú csodálatos erdei túrával töltöttük , a székely Zsindely-országba látogattunk. Megnéztünk egy működő vízimalmot, a Csorgókő vízesést, és meglátogattunk egy zsindelykészítő mester, ahol mi is kipróbálhattuk a zsindelykészítés technikáját. Délután egy tanyán ebédeltünk, ahol a háziak biogazdálkodással, bivalytartással foglalkoznak. Bőséges uzsonnával kedveskedtek nekünk, amely a maguk által készített sajtokból, csorbából, füstölt húsokból, lekvárokból és zöldségkrémekből , kenyerekből állt. Utunkat Szejkefürdőn folytattuk, ahol meglátogattuk és megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját, majd Farkaslakán Tamási Áron síremlékét látogattuk meg. Vacsoránkat következő szállásunkon Parajdon a Csatári Panzióban kötöttük el.
Kirándulásunk utolsó napján Fehéregyházán meglátogattuk Petőfi kútját, ahol utojára látták élve a költőt. felelevenítettük az 1848-49. forradalom és szabadságharc eseményeit.
Következő megállónk Segesvár volt, ahol az Óratornyot, a bástyákat , a Cutadellát néztük meg, és megmásztuk a híres Diáklépcsőt is. a város megtekintése után elbúcsúztunk honismereti vezetőnktől, Laci bácsitól és Magyarország felé vettük az irányt. Késő este fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagabban értünk haza.
Pedagógus Nap alkalmából Turi Balázs Bakonycsernye Polgármestere a jelenlegi helyzetben sem feledkezett meg iskolánk alkalmazottairól, az önkormányzat nevében felköszöntött bennünket. Nagyon szépen köszönjük!
Mindannyiunk életében vannak olyan pedagógusok akikre tíz, húsz, harminc év távlatából is hálával és szeretettel gondolunk. Nemcsak szakmai tudásuk, hanem emberi, érzelmi értékeik is felejthetetlenné teszik őket. Kívánom, hogy a csernyei iskolában dolgozókra ugyanígy, minél többen emlékezzenek majd! Köszönetet jár a technikai munkatársaknak is, hiszen az ő gondos munkájuk fontos eleme a sikeres iskolának.
