Történet

A Bakonycsernyei Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény rövid története.

A felvidéki szlovákokkal újratelepített Csernye majdnem teljes egészében luteránus vallású volt.

Az 1724-es újratelepítés évét kezdő, ill. jelentő időszakot követően 1730 körül mintegy 300 főt meghaladó lakosságról olvashatunk. Ekkor már gyerekeik annyira megszaporodtak, hogy tanítót fogadtak melléjük Stephanides István személyében, aki egyben jegyzőjük is volt.
Az írások megőrizték az iskolamester javadalmazását is, miszerint évente az egyházközség másfél hold őszi és ugyancsak másfél hold tavaszi gabona munkáját elvégzi az osztagba rakásig, és minden befogóval rendelkező visz neki egy szekér fát.
Fizetése ezen kívül évi 10 forint és külön 12 forint csizmára. A gyermekek egész évi tanításáért minden gyerek után 1 forint jár neki. De voltak más jövedelmei is az egyházi teendők ellátásáért (keresztelés-temetés stb.).

1730-ban készült el az első evangélikus iskola, de ezt megelőzően 1729-ben kezdett tanítani a fent nevezett első iskolamester. Csernye lakossága rohamosan növekszik, elsősorban természetesen az evangélikusok szaporodása számottevő.
1786-ban Trencsén megyéből kerül Csernyére a fiatal Loksa István tanítani. Házat is építettek számára a csernyeiek, mert feleségül vett egy helybéli jobbágy lányt, bizonyos Csmela Annát.
1797-re települ az új iskola a mai evangélikus templom melletti részen.
1862-ben leégett az iskola és tanítólak, helyére két tantermet építettek, majd a tanítói lakás is elkészült. Ezen időszakban két tanítót alkalmaztak. Később 1905-ben három, 1908-ban négy tanítói állás volt betöltve.

1910-ben kerül Bakonycsernyére Cseplák János tanító, aki feleségül veszi Povázsai György evangélikus lelkész lányát. Ugyancsak 1910-ben az evangélikus egyházközösség megveszi a mai emeletes iskola telkét, amely addig grófi szeszgyár volt. Kevesebb mint két év elteltével három tantermes iskolát építenek erre a helyre.
1914-ben Alman (Almási) Brúnó kántor-tanító nyugalomba vonul, Bakonycsernyéről elköltözik. Távozásával a csernyei iskolában a szlovák tanítás megszűnt, amely eddig is csak arra szorítkozott, hogy szlovák istentiszteleten használatos, gót betűkkel nyomtatott Tranoscius énekes könyv olvasását megtanulják.
1927-ben az egyházközösség Cseplák Jánost kántorrá választja. 1930-ban az igényeknek megfelelően és a szaporodásnak következményeként 5 tanító tanított.
Ebben az időszakban került sor az iskola bővítésére: az épület az emeleten tantermekkel bővült, az alsó részen tanítói lakások lettek kialakítva.
1940 Cseplák Jánost harmincéves iskolai tevékenységéért az egyháznál történt munkálkodásáért az evangélikus iskola igazgatójává nevezték ki.

Az államosításokig az iskolaköteles tanulók nevelése, tanítása az egyházi tantervek szerint történt, fő tantárgy volt a Hit és erkölcstan.

1941 évi népszámlálás szerint: a 4-5 osztályt 178, 6-7 osztályt 420-an; a középiskola 2-3 osztályát 2-en, a 4. osztályt 14-en míg a főiskolát 8-an végezték el.

Evangélikus iskolamesterek ill. igazgatók Csernyén:

  • 1729 Stephanides István
  • 1734 Osgyán János
  • 1736 Omaszta Imre
  • 1741 Fuló Tamás
  • 1747 Reguly János
  • 1755 Fábri István
  • 1758 Korbély István
  • 1771 Holko Sámuel
  • 1786 Loksa István
  • 1810 Eaucsek György
  • 1826 Sztanó Mihály
  • 1830 Jeskó István
  • 1855 Zatkalik János
  • 1900 Alman Brunó
  • 1910 Cseplák János

Evangélikus tanítók akik Bakonycsernyén tanítottak 1945-ig:

  • 1772 Bajza Pál
  • 1773 Korbélyi István másodszor
  • 1779 Noroddi Mátyás
  • 1783 Horváth József
  • 1785 Gyurikovszky András
  • 1874 Saskó Gusztáv
  • 1875 Schulek Ármin
  • 1879 Babylon Sámuel
  • 1885 Turczár Mihály
  • 1887 Fakundiny Mihály
  • 1890 Valent Béla
  • Droppa Ede
  • 1893 Hrbusny István
  • 1894 Purinyi Ottó
  • 1898 Stibrányi György
  • 1901 Petter Viktor
  • 1902 Zatkalik Erzsébet (Tüskés Istvánné)
  • 1904 Kohit Mihály
  • 1902 Kertész A. Antal
  • 1905 Kokosch Gusztáv
  • 1907 Böjtös Pál
  • 1907 Sipos Gyula
  • 1907 Marosi Mihály
  • 1908 Slojcho István
  • 1909 Gózon Nándor
  • 1909 Tüskés István
  • 1923 Toldi Sarolta
  • 1920 Kálmán (Kadlecsik) István
  • 1925 Berzsenyi Malvin
  • 1929 Udvardi Aranka (Bőhmné)
  • 1934 Ponicsán Gyula
  • 1938 Szakács Erzsébet (Bozzayné)
  • 1939 Bozzay László
  • 1939 Kiss Lajos
  • 1943 Horváth János
  • 1943 Menyhárt Ilona
  • 1944 Búza Jánosné (Dömötör Jolán)

A második világháborút megelőző években a tanítók elhelyezkedése, hivatásának gyakorlása nem volt problémamentes. Legtöbb esetben segéd-díjasként, kisegítő tanítóként dolgoztak bizonyos időig, mígnem véglegesen alkalmazták őket. Bár a háborús évek némileg ellentmondanak ennek a ténynek, mert a férfi lakosság egy részét katonának kényszerítették. Így aztán a nők számára lett inkább szabad ez a pálya, de mint tudjuk, csak később nőiesedett el ez a nem könnyű, de szép hivatás. Az 1945 előtti iskola mesterek és tanítók felsorolásából is kitűnik, mennyire is férfiemberé volt hajdanában az oktatás gyakorlása, még inkább hivatása. A vészterhes háborús évek mély nyomot hagytak az oktatás területén is, mígnem a második világháború elérte Bakonycsernyét is.

Rövid ideig 1945 év elején az evangélikus emeletes iskola egy részét katonai kórháznak használták. Szerencsére a március 20-21-én átvonuló front nem hagyott olyan károkat az iskolákban, hogy hosszabb ideig szünetelt volna az oktatás.
1945. április közepén 5 tanteremmel ismét megkezdődhetett, vagyis folytatódhatott a tanítás, tehát nem volt évveszteség az iskolában.

Az 1945 nyarán kiadott kormányrendelet szerint: minden gyerek számára kötelező az ingyenes-egységes tudományos alapműveltséget nyújtó, nyolc osztályos általános iskola.
A háborút követően, még továbbra is egyházi kezelésben maradtak az iskolák, de az 1946-1947-es tanévben az evangélikus és a római katolikus iskola, mint a Bakonycsernyei Együttműködő Általános iskola szerepelt. Ekkor a tanulók létszáma 598 fő volt. Korábban már volt kísérlet arra vonatkozóan, hogy Sikátoron kell létesíteni iskolát a központi iskola nagy távolsága miatt. Ez akkor elvetésre került, majd így kezdett épülni az új kültelki iskola (ma Rózsa utca), részen bányaüzemi segítséggel. Az Állami Elemi Iskola építését szükségessé tette az, hogy Kisgyónbánya működése óta megindult a körzetben a népesség szaporodása.

Az állam 1941-1942-ben építi meg a két tantermes modern iskolát, amelyhez tanítói lakást építenek. Az iskola igazgatója 1942-től nyugdíjba vonulásáig (1973-ig) Répássy Ferencné. Az iskolában tanított Horváth János, mígnem a központi iskolához került, a bakonycsernyei Állami Általános Iskolához.

Jelentős változást hozott az iskolák életében az 1948-1949-es tanév, amely az államosítás jegyében telt el. Így lett községünk területén működő iskolákból a községi Állami Általános Iskola, valamint a Kültelki Állami Általános Iskola. A kültelki (ma Rózsa u.) iskolában két osztatlan csoportban 69 tanuló folytatja tanulmányait, ide járnak a falu alsó részéről és Sikátorról a tanulók.
1948-ban az Új utcai (kültelki) fiatalok 1948-as emlékművet építettek közvetlen az iskola mellé, a Szabadságharc centenáriumának tiszteletére. Az egykori márványtáblára ez volt vésve:

1948
EMLÉKÉRE
EMELTE AZ
ÚJ UTCA
IFJÚSÁGA
1948

1948: Szlovákiába való csere kitelepítés során 50 családdal 150 gyerek hagyta el az országot – azaz Bakonycsernyét -, ami jelentős mértékben csökkentette az iskolai létszámot. Ugyancsak az 1948-1949-es tanévhez fűződik az az Oktatási Minisztérium által kiadott rendelet, melyben az addig 5 jegyű osztályzati rendszert 7-re változtatták (kitűnő 7, jeles 6, jó 5, közepes 4, gyenge 3, elégséges 2, elégtelen 1). Ez az osztályzási rendszer csupán 2 évig működött, miután ismét ötjegyűre tértek át az osztályozással.

A hittanoktatás nem volt kötelező tantárgy, de továbbra is részesülhettek a tanulók ebben az oktatásban, az egyházak szervezésében.

1950-ben a falu körzetesítése folytán a kültelki iskola felső tagozatosai – V-VIII – bejárnak a központi iskolába. Az alsó tagozatos – I-IV – osztályosok maradnak a kültelki iskolában. Ugyanebben az évben Cseplák János igazgató nyugállományba vonul, Bakonycsernyéről Balaton melletti házába költözik. 1950-ben az új kinevezett iskolaigazgató Pintér László, igazgatóhelyettes Horváth János.
Ebben az időszakban Szápárról Csernyére járnak a felső tagozatosok, ekkor az iskolai összlétszám 530 tanuló.

1950-től mintegy 3-4 éven keresztül az iskola épületén jelentős átalakítások, tatarozási munkák folytak Pintér László igazgató és a nevelőtestület vezetésével. Ebben a munkában a szülőkön kívül az iskolások -felső tagozatosok – is tevékenyen részt vettek.
A különböző munkálatokon kívül szervezetten vettek részt a tanulók faültetésben, károkozók gyérítésében, vagy éppen makkgyűjtésben. A kapott forintokat az iskola gyarapítására ajánlották fel. Az iskola emeleti részén iroda létesült, a tantermekben hangszórók lettek felszerelve, így kapcsolat létesült az iroda-tanári szoba és az osztályok között, mely lehetővé tette a tanulók felé a különböző tájékoztatást.

Bizonyosan nem felejtették el az akkori korosztályúak, akik akkor jártak iskolába, és hallották az osztályokban a hangszórókból áramló, szórakoztató programot is: az egész iskolát bemutató, kifigurázó, csasztuskázó, művészi hajlamukat csillogtató fiatalokat és a Baka József tanár vezetésével megírt dalszövegeket.
Az udvari részen felszerelt kolomp, egységesen jelezte a szünet végét, vagyis az óra kezdését.
A pince, a faház kialakítása, a kerítés elkészítése, a szertár fejlesztése, telefon bekötése, rádió és írógép beszerzése szerepelt a megvalósítási programban. Az iskola telke mellett csere útján olyan területhez jutott az intézmény, amelyen sportlétesítmények épültek: futball-, kosár- és röplabdapálya, MHK (Munkára Harcra Kész) akadálypálya.

És nem utolsósorban a gyarapodásról: részlet a “Bakonycsernye Sportja 50 éves” című könyvből:
“1950-eg egyetlen sporteszköz a nyújtó, ami rendelkezésre állt a tanulóknak a csernyei iskolában. Ott árválkodott az udvaron s csak néha-néha vették igénybe. Nagy változás következett az iskola sportjában, amikor Pintér László lett az igazgató, aki fiatalabb éveiben a tornaszerek világában komoly eredményeket ért el. Olyan sportszerekkel látta el az iskolát, amelyeket mi tanulók még csak nem is láttunk. Átalakítható ugrószekrény, gyűrű, korlát, kötél, szőnyeg és bordásfal, mind-mind eddig ismeretlen eszköz volt számunkra, ugyan úgy, mint a diszkosz és a gerely.”

Iskolánkban ugyancsak ebben az időben először volt tantárgy az algebra. A betűvel való számolás, majd az egyenletek érdekes és nagyon új dolog volt számunkra, de az új tornaszerek talán ennél nagyobb jelentőségűek voltak, természetesen sport szempontjából, ahogy mi ezt a változást átéltük abban az időben. Az bizonyos, hogy hamarosan éreztette hatását a sporteszközök használata, amely egy magas színvonalú munkát tett lehetővé. Kiváló eredményeket elérő bakonycsernyei iskolásokat ismerhettek meg a szertornát magas szinten művelő fiatalokban: Keller Ilona, Troják Rozália, Tarjáni András, Sinkovics Júli, Szkok Erzsi, Kadlecsik Júlia, Juhász József, a két Radocha, Mihály és Lajos; és a többiek, akik a versenyeken sok érmet gyűjtöttek és elismerést szereztek nem csak az iskolának, de Bakonycsernyének is.

Az országosan kezdődött úttörőmozgalom 1946-ban, a csernyei csapat megalakulása 1949-re tehető, ekkor Bozzay László lett a csapat vezetője.

Az 1952-53-as tanévben fejeződött be Bakonycsernyén az ipari tanulók oktatása. Az MTH (Munkaerő Tartalékok Hivatala) keretein belül tanuló ipari iskolások, mint például Balinkabányán vagy Kisgyónbányán dolgozó lakatos, kovács, villanyszerelő stb. szakmát tanuló fiatalok oktatása szűnt meg a helyi iskolában. Ugyancsak ide jártak elméleti oktatásra a helyi kisiparosoknál (asztalos, cipész stb.) szakmát tanulók fiatalok. Sőt a szomszéd községekből járó tanoncoknak is a bakonycsernyei ipari iskola biztosította a tanulást. Az utóbbi két iskolai évben az ipari tanulók egyenruhát is kaptak, nyári időszakra és külön téli ill. ünnepek alkalmára, de az iskolába járásra is használni kellett. Az ipari iskola igazgatója Bozzay László volt. Ezek után a továbbiakban Fehérváron és Móron végezték tanulmányaikat a szakmát tanuló fiatalok.

Az általános iskolában 1949 óta folyt a felnőttoktatás esti és levelező tagozaton. Néhány év alatt sokan végezték el a VIII. osztályt az idősebbek közül, akik az adott időszak alatt nem vették figyelembe azt a tényt, hogy 1945 előtt hat osztályos oktatás volt. Természetesen olyan idősebb tanuló is volt, aki a hat osztályt sem fejezte be abban az időben. A VIII. osztály elvégzése többféle szempontból volt kívánatos: az általános műveltség megszervezése mellett a legújabb kori követelmények, a továbbtanulás lehetősége, és bizonyos munkahelyek igénye felettébb megkövetelte. Természetesen a háború utáni évek alatt azért nem ment olyan zökkenőmentesen a tanítás a csernyei iskolában sem. Ha csak arra gondolunk, hogy voltak olyan téli időszakok, hogy minden tanulónak egy-egy darab fát kellett vinni az iskolába, mivel a tüzelő kevés volt. Ez persze nem nagy dolog, de sokat elárul az akkori időkről.
Ebben az időszakban, amikor a körzetesítés megtörtént, a központi iskolában 13 tanuló csoport működött 12 pedagógussal. 1953-ban óvoda létesül a községben, amely megkönnyíti az oktatói nevelői munkát, különösen az első osztályba lépő tanulóknál.

1954-ben Kiss Lajost nevezték ki a bakonycsernyei Általános Iskola igazgatójává. A kinevezett igazgató ebben az időszakban már tevékenyen részt vett a község életében, hiszen tanácstag ill. VB tag volt. 1956. április 1-vel a bakonycsernyei iskolát Fejér megye Móri Járási Tanács és a Kisgyóni iskolát tagiskolaként a móri járáshoz csatolta. A szápári felső tagozatos iskolások ezek után nem járnak Csernyére.

A változások hatására a tanulók létszáma a központi iskolában 627-re emelkedik, ennek megfelelően nőtt a tanuló csoportok száma is 18-ra, a tanárok ezek után 24-en végzik az oktatást, 10 osztályteremben. 1959 végére elkészül a központi (emeletes) iskola bővítése, ennek eredménye 6 tanterem, 2 politechnikai műhely, 2 szertár, igazgatói iroda, 1 nevelőszoba. A politechnika oktatója Nagy Imre. Az 1960-as évek közepére kialakult a tevékenység, és a szükséges eszközök is a tanulók rendelkezésére álltak. A fiúknál ipari jellegű, faipari munkák, villanyszerelés stb. oktatása volt, a lányoknál a politechnikai oktatáshoz 3 db varrógép, 1 db villanytűzhely és 1 db edénytartó szekrény állt a rendelkezésükre.

1958-59-ben iskolai tanulók száma 637 fő.

Az iskola állandóan gazdagodik új, a modern tanításhoz szükséges eszközökkel: az 1960-as évek elején rádióval, televízióval, magnetofonnal, hangos filmvetítővel. A szertárak is sok kísérletező és szemléltető anyagot kaptak. Ehhez elsősorban segítséget adtak a szülők, a társadalmi szervek, legnagyobb mértékben a Balinkai Szénbánya Vállalat, mert az állam csak a 60-as évek vége felé tudott teljes hatékonysággal fejleszteni az iskolák területén.

1959-60-as tanévben a tanulói összlétszám 559. 1960-1961-ben a tanév kezdetével indul be az ipari továbbképző iskola. Természetesen már nem olyan formában, tartalommal, mint ahogy 1953-ban befejeződött. Ide azok a fiatalok járnak, akik nem mentek továbbtanulni, sem dolgozni a nyolc általános iskola elvégzése után. A tanévben iskolák száma 3, 602 fő tanuló, tanerők száma 26, tanterem 15, tanulócsoport 22. Az iskola és az egyház közötti feszültség, a fakultatív hitoktatással kissé éleződött. Ez az állapot nem volt jellemző hosszútávon, mert az nyilvánvaló volt, hogy az egyházak maguk gondoskodtak gyermekeik hitoktatásáról. A hitoktatás tulajdonképpen csak az evangélikusokat és a katolikusokat érintette. Az egyes szektákban nem volt külön hitoktatás, hanem vasárnap, vagy az adott összejövetelekkor a gyerekek a szülőkkel együtt vettek részt a szertartásokon.

1963-1964-es tanévben bevezetésre került az iskolánál a napközi otthon a felső tagozatos tanulók részére. Az étkezés az óvoda konyhájáról történt. Következő évben a központi iskolában két napközis csoport működött 34 alsótagozatos és 43 felsőtagozatos tanulóval, de ebből a létszámból volt később némi lemorzsolódás. Az összlétszám: 76, tanerő 25.

A bakonycsernyei 1324 számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat, melynek immáron Krausz Károly tanár a vezetője, jelentős ifjúsági mozgalmat jelent a község életében. Az úttörők és a kisdobosok nagy hányada az iskolai létszámnak, jeles napjaik közé tartozik az avató ünnepség, és gyakoriak a játékos vetélkedők, különböző versenyek mellett pl. a számháború.

1967: a bakonycsernyei tanácselnök Ecseri Sándor, az iskolaigazgató Kiss Lajos, az úttörővezető tanár Krausz Károly felkeresik a balatonszepezdi Magyar Tenger Termelőszövetkezet elnökét. A találkozón rövid tárgyalás után megegyezés született, miszerint a bakonycsernyei vezetők megvették azt a területet, melyen a csernyei iskolások táborozni fognak. A 7-800 négyszögöles telket 25 évre évi 400 forint bérleti díjért bérelnék. A következő év folyamán, júliusban kezdi meg az úttörőcsapat a táborozást két csoportban, csoportonként 45-45 tanulóval.
Nyári szünet lévén az étkeztetést az óvoda konyhán dolgozó asszonyok látják el, időközönként felváltva főznek a gyerekek részére.
A tábor felszerelésére jelentős összegeket költ a községi tanács és az iskola, versenyeken, vetélkedőkön, pályázatokon szerzett iskolások pénze ugyancsak a táborra lett költve.
Külön kell szólni Balinkabánya segítségéről, amikor a későbbiekben jelentős bővítésre került sor a táborban. Különösen a Kisgyóni brigád volt az, aki sokat tett a tábor alakításán, gyarapításán, Krausz Károly irányításával.
A gyerekek elhelyezése továbbra is sátorban történik, de a központi épület, amelyben a konyha, vizesblokk, WC-k, raktár és étkező van, vasvázas elemekből és tégla építményből áll.

Aztán elérkezett 1979. A gyermekév alkalmából megállapodást írt alá Bodajk, Csákberény, Csókakő, Gánt, Fehérvárcsurgó, Isztimér, Kincsesbánya, Magyaralmás, Mór, Nagyveleg, Bakonycsernye és Pusztavám tanácsa, hogy a tábort a Móri Járási Hivatal irányítása alá vonják, s ott az említett települések diákjai is táborozhatnak annak a 320 ezer forintnak a fejében, amit a tanácsok gyűjtöttek össze.
Az évek során tovább fejlődött és komfortosodott a tábor, ám a rendszerváltást követő években az önkormányzatok kezdték visszakövetelni a részüket a táborból. A csernyeiek igazságügyi szakértőt fogadtak, aki megállapította, hogy mennyi a hozzáadott érték, s mennyi az, amit a csernyeiek hoztak össze. Ennek értelmében Bakonycsernyét 51% tulajdonrész illeti, amit az említett önkormányzatok nem fogadtak el. Jó magyar szokás szerint pereskedésre került a sor. Első fokon a Székesfehérvári Városi Bíróság az igazságügyi szakértő véleményét figyelembevéve 51 %-ot hagyta jóvá. A fellebezést követően született a másodfokú ítélet is a csernyeieket hozta ki “győztesnek”.
Bakonycsernye önkormányzatának Képviselőtestülete meghozta döntését, mely szerint kártalanítják az Önkormányzatokat, és kifizetik az őket megillető tulajdonhányad utáni összeget. Így most már 2000-ben, újra bakonycsernyei tábor lett a Balaton partján, Szepezden. De ez csak papíron van így, mert a táborozást a megfelelő felújítás után lehet megkezdeni. A felújítási tervek elkészültek, az Önkormányzatnak kell megtalálnia a módját, hogy a végrehajtást követően ismét éljen a tábor.

Az általános iskola VIII. osztályát 1967-ben végzett 109 tanuló a következőképpen tanul tovább:

  • 15 tanuló gimnáziumban
  • 12 tanuló szakközépiskolában
  • 1 ipari technikumban
  • 36 különféle szakmunkástanulóként
  • 11 mezőgazdasági szakmunkástanulóként
  • 34 nem jelentkezett továbbtanulásra. Ebből fele munkába állt, a másik fele, főleg lányok otthonmaradtak.

Az 1967-1968-as tanévben, a központi iskolában 21 tanulócsoport 238, felső tagozatos 496 tanuló és 2 napközis csoport működött. A központi iskolán kívül a kültelken és Mecsér pusztán 4-4 Kisgyón és Inota-puszta 1-1 tanulócsoporttal szerepelt. A VIII. osztályt 112 tanuló végezte el. Továbbtanulásra 95 tanuló jelentkezett, legtöbben – 69-en – szakmunkástanulónak, és csak 8-an jelentkeztek gimnáziumba. 1968-ban szép sikert ért el Kaviczki Erzsébet VII. oszt. tanuló, aki az országos matematikai versenyen 10. lett.

Az 1960-as évekre volt leginkább jellemző, hogy hiány mutatkozott éveken keresztül a képzett tanerőkben. Ezt úgy oldották meg, hogy képesítés nélküli pedagógusokat alkalmaztak. 1966-ban a képesítés nélkül dolgozók közül 2 főiskolába járt, 1970-ben már 7 tanerő tanított ilyen formában, sőt ez hamarosan majdnem meg is duplázódott.
1970-ben a továbbképző iskola, a tanulólétszám nagymérvű csökkenése következtében megszűnt. Az összesített tanulói létszám 1970-71-ben 607 fő, tanerői létszám 29 fő.

A tornaterem hiánya egyre nagyobb súllyal nehezedett a hagyományos tornai tevékenységre. A korábbi években megfogalmazódott egy az iskolához kapcsolódó tornacsarnok szükségessége, de ennek a megvalósítása egyre távolibbnak tűnt. Az iskola torna és tantermi hiánya mellett évről-évre visszatérő gond a pedagógusok (az óvónőket is beleértve) megoldatlan lakáshelyzete.

Ebben az időszakban a nevelők közül:

  • 4 saját lakással rendelkezett
  • 21 szolgálati lakásban lakott
  • 2 albérletben lakott
  • 5 pedagógus pedig a szülőkkel együtt lakott

1972-1973-as tanév után az Inota-pusztai iskola megszűnt. Egyidejűleg intézkedés történt, hogy a gyerekeket autóbusz szállítsa a központi iskolába, ezeket a bejáró tanulókat az iskola napközi otthonában helyezték el. 1973-ban a korábbi évekhez képest a továbbtanulási kedv nagyon megnövekedett. A 102 fő nyolcadik osztályt végzettekből csupán pár tanuló nem jelentkezett továbbtanulásra. Említést érdemel, hogy különösen az 50-es években szorgalmazták a munkásparaszt gyerekek továbbtanulását, és egyben a szegényebb régiókból valókat. Ennek érdekében erős agitációra is sor került. Az 1972-1973-as tanévben a tanulók száma 643, 15 osztályteremben 30 fős tanerő végzi az oktatást.
1974-ben Kiss Lajos iskolaigazgató nyugdíjba vonul, ebből az alkalomból a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta.

1974-ben a Községi Tanács Pera Ferencnét választja meg igazgatónak. Peráné történelem – magyar szakos tanár volt. Nagy lendülettel, sok elképzeléssel kezdett munkának, és ebben férje, mint a Balinkabányai Bányaüzem igazgatója támogatta. Sajnos elképzeléseit nem tudta megvalósitani, egyrészt betegsége miatt, másrészt a Községi Tanács elnökétől nem kapott megfelelő támogatást. Ezért 1976-ban lemondott egészégi állapotára hivatkozva.
1976-ban Varga Jánosnét választják igazgatónak. Igazgatósága idején szűnt meg Bakonycsernyén a két műszakos tanítás az 1985-ös iskola bővítéssel. A katolikus, és evangélikus iskolákban délután a napközi otthon működött. 1987-ig volt az Általános Iskola igazgatója, ugyanis ebben az évben egészségi állapotára hivatkozva lemondott. Két évig Dreska Éva, mint megbízott igazgató látta el az igazgatói teendőket. 1989-ben a Községi Tanács a pedagógusok javaslatára Végh Lászlót nevezi ki igazgatónak. Végh Lászlót fél év elteltével felmentik igazgatói tisztsége alól, és fél évre az akkori helyettest, Nádvári Mihálynét nevezik ki. 199o-ben Szalay Bélát nevezik ki igazgatónak, őt Boleraczkiné Borsos Ildikó követi 6 évig, majd 2017-től napjainkig Bihari Róbert látja el ezt a megtisztelő feladatot.

A rendszerváltással együtt az oktatás a politikai csatározás színterévé válik. Jelzi ezt a NAT bevezetése körüli több évig tartó huzavona. A gazdasági élet pangása, a privatizáció, a munkanélküliség, a politikai, ideológiai ellentmondásosság problémái lecsapódnak az iskolákban, nehéz helyzet elé állítják a pedagógusokat, az iskolavezetést. Az önkormányzatok a csőd szélére kerülnek, megszorító intézkedéseket hoznak, és ezek iskolabezárásokhoz, elvonásokhoz vezetnek. Ilyen körülmények között iskolát vezetni, fejleszteni, vagy csak az eredményeket megtartani nem kis feladatot jelentett. A felsorolt nehézségek ellenére a következő fejlesztésekre került sor:

1991 – megépül a tornaterem.
1993 – átadják a „nyaktagot”, amely a tornatermet az iskola épületével köti össze. Ezzel az oktatás egy épületbe kerül.
1997 – a szenes fűtés helyébe a gáz fűtés kerül, ugyanebben az évben az épület teljes tatarozását elvégzik.
1998 – a”Bakonycsernyei Iskolásokért Alapítvány” alapítása.
1999 – a községi szennyvíz- csatorna rendszerbe kötik az iskolát.
2015 – a tornaterem tetőszerkezetének cseréje, beázás megszüntetése.
2016 – az iskola hőszigetelése, bevakolása, színezése, nyílászárók cseréje.
2017 – az EFOP 4.1. 3-2017-00296-os pályázat elnyerésével megújult a tetőnk, ki lett alakítva egy mozgáskorlátozott illemhely és egy nyelvi labor (gépek nélkül).
2017 – Az Alapítványunk által elnyert Menő menzák pályázat és tankerületi támogatással kialakítottunk egy kulturált étkezőt, tálalót és a legmodernebb gépekkel felszerelt tankonyhát, ennek keretében új helyre került az informatika termünk szintén megújulva.
2018 – az önkormányzatunk előtetőt csináltatott az iskola bejárata elé.
2019 – a tankerület segítségével megújult a tetőtér: festés és a folyosó műpadlózatának cseréjével.

Az oktató-nevelő munka jelentősebb változásai:

199o – bevezetésre kerül az angol nyelv tanítása, a következő évtől a németé, mégpedig csoportbontással. Újra bevezetésre kerül a háztartási ismeretek tanítása. Az iskola vezetése mindent megtett annak érdekében, hogy a mecséri gyerekek a bodajki iskola helyett a bakonycsernyeit válasszák. Míg 199o-ben csak 2 fő mecséri tanulónk volt, addig 2ooo-re ez a szám negyven fölé emelkedett.
2011 – modern 27 gépes számítástechnika terem került kialakításra, valamint 5 db digitális tábla került az osztálytermekbe.
2012 – bevezettük az „Év diákja” kitüntetést, amit minden évben meghatározott szempontok alapján elnyer egy végzős diákunk és a díjat ünnepi keretek között ballagáskor adjuk át.
2016 – iskolánk Boldog Iskola kitüntető címet kapott.
2017 – iskolánk a Székesfehérvári Tankerületi Központ alá került.
2017/2018-as tanévben bevezetésre került a néptánc oktatás, és kialakításra került a néptáncterem.
2018 – bevezetésre került az Év sportolója díj.
2020/2021-es tanévtől a zeneiskola átkerült a Móri Pászti Miklós Zeneiskolához, a zenei oktatás továbbra is intézményünkben történik. A változás miatt megváltozott intézményünk neve: Bakonycsernyei Általános Iskola.
2020/2021-es tanévtől az új NAT bevezetésre került felmenő rendszerben.